26.10.2009
Talán azt is mondhatnám, anyósom haldoklik... De nem tudok úgy gondolni rá, hogy az anyósom. Egy picike, öreg néni, aki még küzd az életért, ott van a határon, keze már nem kapaszkodik senkibe, tekintete valahová a távolba néz, s... mégis közben kitisztul a szeme, rám néz, megtelik a szeme könnyel, talán a férjét, vagy a fiát látja a mellé kuporodó férfialakban...? Könnyes lett a szeme, bár lehet csak én láttam úgy, a könnybe lábadt szememmel, hiába, nem anyósom volt, hanem Mira mama - egy kedves, kis összetöpörödött, szeretni való öreg néni..
2009. október 29., csütörtök
2009. október 17., szombat
Halál
Mostanában, egyre több kapcsolatom van a halállal....Nem csak mert számtalan velem egy idős ismerősöm, kollégám, távozott az örök vadászmezőkre, hanem mert egy közeli hozzátartozóm - anyósom - téblábol a küszöbön - élet és halál között. Míg életben volt ( a szó teljes értelmében), valamilyen tablettákat tartott a párna alatt, hogy ő aztán nem fog kínlódni, gyermekeit terhelni, hanem...
De a vég, sajnos őt is szép lassan érte el.. Eljött dr. Alzheimer, s most szegényke, mint tehetetlen báb fekszik az ágyban, ma már egy pár hónapos kisgyerek értelmi képességeivel, ... a szíve jó most is (még ha engem nem is szeretett) de a fiatalkori megpróbáltatások a a tüdejét gyengítették meg. S most kínlódik, hörögve kapkodja a levegőt, tekintete, valahol a távolban... De nem hagyjuk eltávozni! Pedig érzem tudom, ő is azt szeretné, hogy egyszer már vége legyen... Néha, amikor egyedül maradok mellette, elmagyarázom neki, langymeleg, csontos kezeit simogatva, ilyen értetlen ez a világ...Hiába várja Pistapapa ( a férje - a társa..) odaát, innen nem engedjük, engedhetjük... Emberiesség, orvosi etika, meg hát, egyáltalán a hozzáállásunk a halálhoz,... vissszatartjuk.. Ez emberieség? Magamnak ezt, ilyet nem kivánok....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)