2009. október 29., csütörtök

Halál...

26.10.2009
Talán azt is mondhatnám, anyósom haldoklik... De nem tudok úgy gondolni rá, hogy az anyósom. Egy picike, öreg néni, aki még küzd az életért, ott van a határon, keze már nem kapaszkodik senkibe, tekintete valahová a távolba néz, s... mégis közben kitisztul a szeme, rám néz, megtelik a szeme könnyel, talán a férjét, vagy a fiát látja a mellé kuporodó férfialakban...? Könnyes lett a szeme, bár lehet csak én láttam úgy, a könnybe lábadt szememmel, hiába, nem anyósom volt, hanem Mira mama - egy kedves, kis összetöpörödött, szeretni való öreg néni..

2009. október 17., szombat

Halál


Mostanában, egyre több kapcsolatom van a halállal....Nem csak mert számtalan velem egy idős ismerősöm, kollégám, távozott az örök vadászmezőkre, hanem mert egy közeli hozzátartozóm - anyósom - téblábol a küszöbön - élet és halál között. Míg életben volt ( a szó teljes értelmében), valamilyen tablettákat tartott a párna alatt, hogy ő aztán nem fog kínlódni, gyermekeit terhelni, hanem...
De a vég, sajnos őt is szép lassan érte el.. Eljött dr. Alzheimer, s most szegényke, mint tehetetlen báb fekszik az ágyban, ma már egy pár hónapos kisgyerek értelmi képességeivel, ... a szíve jó most is (még ha engem nem is szeretett) de a fiatalkori megpróbáltatások a a tüdejét gyengítették meg. S most kínlódik, hörögve kapkodja a levegőt, tekintete, valahol a távolban... De nem hagyjuk eltávozni! Pedig érzem tudom, ő is azt szeretné, hogy egyszer már vége legyen... Néha, amikor egyedül maradok mellette, elmagyarázom neki, langymeleg, csontos kezeit simogatva, ilyen értetlen ez a világ...Hiába várja Pistapapa ( a férje - a társa..) odaát, innen nem engedjük, engedhetjük... Emberiesség, orvosi etika, meg hát, egyáltalán a hozzáállásunk a halálhoz,... vissszatartjuk.. Ez emberieség? Magamnak ezt, ilyet nem kivánok....