2009. március 29., vasárnap

Tragikomédia

Nekem néha olybá tűnik, mintha errefelé, Kelet-Európában, '89 után, egy idő-kútba estünk. Valahol ott folytatjuk, mint '48-ban : nemzetek, országhatárok, a nemzeti jogok... Több mint 150 év eltelt azóta, rég túl kellene lennünk ilyesféle problémákon, hogy te magyar vagy, te albán, te roma, vagy bármilyen, az meg, hogy ezen okon lenézek, sőt gyűlölök valakit, azt hiszem talán csak a kora-középkori ember lelki profiljába illene bele. Mert gyakorlatilag, hogy is van : "Én???...én nem vagyok nacionalista. Én nem gyűlölöm a ...patagónokat.Hiszen a szomszédunk is az, és jól kijövök vele. Meg a munkatársam, meg az eladó az..üzletben. Na de a "PATAGÓNOK" azok, azok rettenetesek, alsóbbrendűek, lopnak, piszkosak, fejletlenek, rosszindulatúak, stb." Persze ez kölcsönös vélekedés, s így aztán jól megvagyunk.
A mostani "világ trend" szerint Erdély már régen megérett az autonómiára. S mert gazdasági okokból ilyesmire nemigen vágynak felsőbb körökben ezért aztán folytatván a diktátor művét, finoman rásegítenek a gazdasági migrációra...És az újabbkori bevándorlók bizony már nem szocializálódnak olyan jól. S ha ehhez még hozzáadjuk azt, hogy egyes politikusok, vagy/és pártok csak az emberek nemzeti érzelmére hivatkozva tudnak a húsosfazék közelébe férkőzni, hogy a történelmet, amelynek folyamán rengeteg embertelenséget követtek el minden oldalon, arra használják fel, hogy az embereket, a nemzeteket egymás ellen hergeljék, még most is...
Természetesen nem biztos, de lehetséges, hogy 100-200 év múlva, ha még érdekel valakit akkor majd ilyesmi, a hírekben úgy szerepeljen akár a magyar, vagy a román, vagy a szerb, vagy más, mint eltűnőfélben lévő nyelv/nemzet. Ha nem lenne olyan szomorú, akár sírva is kacaghatnánk rajta...

2009. március 9., hétfő

Sikolt a Föld....!

Borús, késő éjszakákon, ha az utcákon már csak a csönd honol, néha távoli, halk hang hallatszik. Mintha száz, vagy ezer emberi torokból törne fel a kiáltás...A Föld sikolt... Értünk, emberekért, akik készen állunk, hogy kipusztítsuk az életet a bolygón.
25 - 50 éve még csak a tudományos-fantasztikus írók képzelete foglalkozott vele, s csak mint valami távoli lehetőség létezett, anti-utópia, amely figyelmeztet. De akkor még az űrutazásban is hittünk, hogy eljutunk más csillagokra, új civilizációkat fedezünk fel...
Aztán a 70 évek olajválsága egy pillanatra megmutatta, hogy ilyen is lehetséges, de persze mindenki tudta előbb-utóbb megoldódik...
2002-be a Duna Tv-be elindult a Mindentudás Egyeteme...És meséltek: időjárás, energia, környezetvédelem, és a többi...És azóta érdeklődöm, követem a megjelenő cikkeket, híreket...
Tudom, ismerjük a pusztítás-pusztulás lehetőségét, de hogy talán már ennyire közeli, arra egy előadás hívta fel a figyelmemet.
Persze, a tudósok még vitatkoznak, talán 2050-ig lesz elég a kőolaj, a Föld lakossága nem lesz tíz milliárd, csak kilenc és fél, lehet néhány szibériai tigris megmarad az állatkertekben legalább...
Itt állunk, a szakadék szélén, de abban bízunk, hogy mint a filmekben, úgyis mindig a jó diadalmaskodik, s különben is ott vannak a kaszkadőrök...
Ajánlom, kérlek, nézzétek meg!

http://bekesikultura.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=262:hetesi-zsolt-az-utolso-ora-hisradas-a-foeld-allapotarol&catid=44:filmtar&Itemid=116