Tragikomédia

Nekem néha olybá tűnik, mintha errefelé, Kelet-Európában, '89 után, egy idő-kútba estünk. Valahol ott folytatjuk, mint '48-ban : nemzetek, országhatárok, a nemzeti jogok... Több mint 150 év eltelt azóta, rég túl kellene lennünk ilyesféle problémákon, hogy te magyar vagy, te albán, te roma, vagy bármilyen, az meg, hogy ezen okon lenézek, sőt gyűlölök valakit, azt hiszem talán csak a kora-középkori ember lelki profiljába illene bele. Mert gyakorlatilag, hogy is van : "Én???...én nem vagyok nacionalista. Én nem gyűlölöm a ...patagónokat.Hiszen a szomszédunk is az, és jól kijövök vele. Meg a munkatársam, meg az eladó az..üzletben. Na de a "PATAGÓNOK" azok, azok rettenetesek, alsóbbrendűek, lopnak, piszkosak, fejletlenek, rosszindulatúak, stb." Persze ez kölcsönös vélekedés, s így aztán jól megvagyunk.
A mostani "világ trend" szerint Erdély már régen megérett az autonómiára. S mert gazdasági okokból ilyesmire nemigen vágynak felsőbb körökben ezért aztán folytatván a diktátor művét, finoman rásegítenek a gazdasági migrációra...És az újabbkori bevándorlók bizony már nem szocializálódnak olyan jól. S ha ehhez még hozzáadjuk azt, hogy egyes politikusok, vagy/és pártok csak az emberek nemzeti érzelmére hivatkozva tudnak a húsosfazék közelébe férkőzni, hogy a történelmet, amelynek folyamán rengeteg embertelenséget követtek el minden oldalon, arra használják fel, hogy az embereket, a nemzeteket egymás ellen hergeljék, még most is...
Természetesen nem biztos, de lehetséges, hogy 100-200 év múlva, ha még érdekel valakit akkor majd ilyesmi, a hírekben úgy szerepeljen akár a magyar, vagy a román, vagy a szerb, vagy más, mint eltűnőfélben lévő nyelv/nemzet. Ha nem lenne olyan szomorú, akár sírva is kacaghatnánk rajta...